a nagymama meséi

Volt egy kislány aki nagyon szerette a nagymamáját, aki mindeneste meséltneki, az elhunyt édesanyjáról.

"édesanyám belehalt a szülésbe, mondhatjuk úgyis én öltem meg őt. nem sirattam annyira, hisz nem ismertem az illatát, a hangját, az arcvonásait. csak egyvalamit nem felejtekel a nagymamám meséit róla, mert akkor néha úgyéreztem mintha ismertem volna, bár voltak olyan pillanatok mikor belémhasít egy gondolat, hogy milett volna ha ismerem, de akkor szomorú lennék, és ez az ézés könnyebb mint az erős fájdalom amit akkor éreznék. nagyon szerettem a nagymamám meséjit folyton csak történeteket mesélt róla. édesapám nemtudott volna mesélni hiszen szegények voltunk, és sokat dolgozott, ezért ritkán láttam őt. folyton csak igérgetett, de sosem tartotta be. emiatt már semmit nem hittem neki el.

este a mamám megkérdezte "- lenne e kedved kimenni este és a csillagokat nézegetni" és természetes, hogy igent mondtam, mert a csillagok nézegetése megnyuktatott, olyan volt minha a külvilág nem létezne csak én a nagymama és a meséi. aznap este szintén édesanyám kaladjairol mesélt. persze sok-sok történetet mesélt édesanyámról és azért voltak kedvenceim. van egy történet amit már egy csomószór kértem tőle, hogy mesélje el, a történetet nem is olyan régen mesélte el utoljára amikor anyu még gyerekként leguritotta a kisöccsét a háztetőről. persze a csillagokhoz márcsak egy vicces történet kellet és a kérdésemen igen csak meglepődött. Mami elmeséled a babakocsis történetet??" - felhúzta a szemöldökét "Megint?? Nem unod?" - ezen kicsin kiakadtam - "hogyunnám, imádom, sosem fogom megunni" - nagy levegőt vett "-hát jó, legyen, de csak a te kedvedért" - és belefogott"- a nagyapád elment a vásárba édesanyád kint játszott a kertben én bent főztem, akkor épült a pajta, a nagyapád dolgozott rajta. a pajtára fellehetett könnyn jutni, mert a cserepet hoordtafel egy vastag lécen talicskával. édesanyád kisöccse sírt, én nem hagyhattam ott a mit föztem ezért megkértem édesanyádat, hogy ringassa el. az öccse még mindi sírt, pedig már egy ideje ringatta, akkor jóédesanyág feltölta a babakocsit a pajtára a lécen keresztűl és legurította babakocsival az öccsét, azt pntosan nemláttam, hogy történt csak azt, hogy a gyerek a babakocsival együtt pattog a földön, szerencsére a fiam benne maradt a babakocsiban. és láss csodát elaludt mélyen aludt, olyannyira, hogy az egész éjszakát átalutta." - nos igen ezen csak nevetni tudtam, leleményes volt túlságosan is, de ez az én anyám és én így szeretem még ha nem is ismertem.

"-Nah mosmár befele, késő van és holnap korán kelés megigérted, hogy segítessz letakarítani a lovakat" - mondta és feltápászkodott a kis padról, és elindult a ház felé, én csak követte megfogtam a kezét és mentünk. Ahogy mentünk a nagymamám nagyon elfáradt, csodálkoztam hiszen 60 éves vékony aranyos kis ősz halyavan és mindigis olyan fitt volt, mostmeg aligbírt menni. ilyedten megkérdeztem "-nagymama jól vagy??" - nem bólogatásként válasszolt, és újra elindultunk. Mikor beértünk a hazbá megfürdetett és gyorsan berakott az ágyba. a szemei olyan beesettek voltak én annyira megijettem. "-mivan veled, ugye jólvagy?? ugye??? - megsimogatta az arcom és melegen mondta megnyuktatóan "igen jólvagyok kincsem, és most aludj holnap megyünk és megcsutakoljuk felhőt, csákányt és a barátait. jó??" - elre csak igent tudtam mondani. azzal megpuszilt, kiment és eloltotta a gyertyákat, majd becsukta magamögött az ajtót.

Fáradtvoltam röktön elaludtam. de nagyon furát álmottam az álmomban nagymama látogatott meg és ezt mondta " elmesélem a kedvenc történetedet" - az ölébe ültem és hallgattam a mesét., és megint csak kitört a nevetésem a története, aztán megint megszólalt - " - rendben, és most feküdjle mert holnap nagyon nehéz napod lessz" - és nagysóhajjal ezt gondoltam "jah persze a lovak" - hiretel valami nagyon furát mondott, amin megiettem. " - most elkell búcsúznunk, de neaggodj egyszer találkozunk " - azzal megsimogatta az arcom. a keze olyan hideg volt. Majd egy szempilantás alatt felébrettem.

Sírva ébredtem, de nem értettem miért sírok,. gyorsan át szaladttam a mamámhoz, hogy megnyuktassam magam minden a legnagyobb rendben "ez csak egy álomvolt", láttam az órát "10 óra van??, mama 6 kor ébresztett volna. de ez nem lehet" - hírtelen minndnen világos lett számomra. berontottam a szobába és hírtelen megtorpantam. apa ott ült lehajtott fejjel, a mama fehérvolt és nyugodt. a másodperc hevében odarohantam sikítozva és elkeztem mozgatni, hogy ébredjen fel, de megse moccant, apa mondta, hogy nuygodjak meg, de csak sírtam és kiszalattam a szobábol, apa nem reagált elengedett és bambult tovább.. én csak zokoktam és zokotam, nem tudtm mit tegyek. leültem a padra ahol mama tegnap este a csillagos ég alatt mondta el a történetet. aztán eszembejutott, hogy majd találkozunk. eszembejutott, hogy ő is eltávozott mint anyu, akkor lehet, hogy azon a találkozón anyával is találkozom!!!

Ültem és ültem, szomorú voltam görcsölt a szívem, elvesztettem azt aki mesélt és gondozott, édesapát is szerettem, de őt annyira nem, mert nem szoktam meg a közelségét. hát ez tényleg egy nehéznap, de egyvalami megnyuktatott, hogy álmomban elmesélte a kedvenc történetemet. sajnos ez az utolsó történet amit tölle hallodtam, de talán egyszermég fog nekem mesélni, addigis magamnak kell emlékeznem a vicces történetekre, de ezuttal már nem teljesen lessz vicces a törénet, egy kis kesrűség is lessz benne.,egyet biztosra veszek, hogy sosem fogom elfeledni őt...

a történetet én találtam ki - várom a kritikákat - réka írta